Parajdtól mintegy tíz kilométerre, északkeletre fekvő várromhoz számos legenda fűződik, amelyek Jókai Mórt és Mikszáth Kálmánt is megihlették, részleges tudományos feltárására azonban csak a múlt század hetvenes éveiben került sor, ekkor a közeli Tartód és Firtos várával együtt a Szent László korabeli határvédelmi gyepűrendszer egyik erődítményének vélték.
Rapsonné várát a tatárjárás után, valószínűleg annak hatására, a 13. század második felében kezdték építeni, közösségi menedékvárként. Az építése néhány évtizedig is elhúzódott, és a legkésőbbi leletek a 14. század elejéről származnak, tehát a tatárveszély elmúltával el is hagyták a várat. A gyűrű alakú, andezittömbökből épült várfal egy száz méter hosszú és negyven méter széles hegytetőt kerít körbe.
A vár közepén lévő, mesterséges – ásott – vízgyűjtő medence, amelyben az esővizet fogták fel, nem lévén a hegytetőn kút vagy forrás, szintén a hosszabb időtartamú ottlét biztosítéka volt. A vár 13. század végi építői már feltételezhetően székelyek voltak, tehát megdőlni látszik az a korábbi feltételezés is, hogy a királyi közigazgatás kiépülésével továbbnyomták az építőket keletre, és ők a régibb, Szeret menti csángók ősei lennének. Parajd határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Az 1974. évi ásatás alapján 11-12. századinak becsülik.